Miért különleges ez a korszak? Az 1962 és 1992 közötti időszak a magyar bankjegykiadás egyik legstabilabb, mégis legérdekesebb korszaka volt. Ekkor csiszolódott ki a klasszikus forintsorozat arculata, amelyet a kiváló grafikusművészek / Horváth Endre, Nagy Zoltán, Gál Ferenc / munkája tett világszínvonalúvá. A gyűjtők számára ez a kor azért izgalmas, mert itt találkozik a „még elérhető” kategória a valódi ritkaságokkal.
A sorozat ikonikus darabjai:
-
A zöld 10 forintos: A Petőfi Sándor arcképével ellátott bankjegy, amely évtizedekig a legkisebb papírpénzünk volt.
-
Kossuth és a vörös 100-as: Talán a legismertebb magyar bankjegy, amelyen Kossuth Lajos portréja szerepelt.
-
A „Lila” 500-as: Ady Endre portréjával ami már komolyabb vásárlóerőt képviselt a 70-es, 80-as években.
Tartásfokok: Miért számít, hogy VF vagy F? A kezdő gyűjtők gyakran találkoznak ezekkel a rövidítésekkel. Egy VF (Very Fine) állapotú sor azt jelenti, hogy a pénzek forgásban voltak, látszik rajtuk a használat, de nem szakadtak vagy piszkosak – megőrizték tartásukat és gyűjtői értéküket. Az F (Fine) darabok már kicsit viseltesebbek, de egy teljes sor részeként remek kiindulópontot jelentenek egy új gyűjteményhez.
Záró gondolat: A múlt értékeit megőrizni felelősség és öröm. Egy ilyen 8 darabos sorozat nemcsak egy befektetés, hanem egy darabka magyar történelem a nappalijában.
