Tóth Csaba: Erdély Pénzei

Mégis, adhatott-e bárhol, bármit is az anyatermészet, amit Erdélytől megtagadott? Méhe Európa bármely országánál több fémet és ásványt rejt, az pedig egyenest szembeötlő, milyen könnyű itt kibányászni őket.

Köleséri Sámuel 1717-ben nyomtatásban megjelent soraiban felrajzolt kép megfelel annak a közvélekedésnek, amellyel nagyjából Hérodotosz óta tekint a világ a természeti kincsekben különösen gazdag Erdélyre. Aranyát-ezüstjét az ókor óta lankadatlanul bányászták a szkítákkal rokon agathürszoszok, kelták, dákok, rómaiak, magyarok és szászok. A felszínre hozott nemesérc tetemes része aztán csillogó arany- és ezüstpénzekké alakult át, amelyek a világ minden részére eljutottak. Az erdélyi pénzverést ugyan a kelták kezdték meg, de igazán magas szintre a középkori Magyar Királyság, majd az újkor hajnalán létrejött Erdélyi Fejedelemség emelte. Jelen kötet az erdélyi nemesércbányászat és az ehhez kapcsolódó pénzverés több, mint ezeréves történetébe enged bepillantást a kelta kezdetektől a gyulafehérvári pénzverde 1871-es bezárásáig. A képekkel gazdagon illusztrált kötet egyszerűen és közérthetően vezeti be az érdeklődőket az erdélyi pénzek színes világába.